Házi szennyvíztisztító és zárt tároló telepítése

A zárt tároló vízzáró tartály, amely a ház teljes szennyvizét gyűjti, a tisztítás nem a telken történik. A biológiai kisberendezés ülepítőből, levegőztetett biológiai térből és utóülepítőből áll, a tisztított víz a telken marad, jellemzően szikkasztóba kerül. A régi, alul nyitott emésztő nem korszerű megoldás, új háznál ilyet nem építünk.

A vízgazdálkodási hatósági jogkörről szóló 72/1996. Korm. rendelet 24. §-a szerint a legfeljebb évi 500 m³, kizárólag háztartási szennyvíz tisztítását és a tisztított víz szikkasztását biztosító létesítményhez a települési jegyző engedélye kell. A szikkasztás akkor engedélyezhető, ha a csatornahálózat még nem épült ki, vagy a rákötés aránytalanul drága lenne, és a talaj alkalmas a víz befogadására.

A rendelet a jegyzői engedély alól kivételt tesz egyebek mellett a CE megfelelőségi jelöléssel rendelkező berendezésekre, a szikkasztás feltételeinek hiányában pedig vízjogi engedély kell. A gyakorlatban ezért a típus kiválasztása előtt egyeztetünk a jegyzővel, és a választott berendezéshez, a telekhez és a helyi rendelethez igazítjuk a dokumentációt: helyszínrajz, a műtárgyak terve, műszaki leírás a tisztítási fokozatokkal.

A talajterhelési díjat a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény vezeti be. Annak kell fizetnie, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem csatlakozik, és a szennyvizét egyedi módon helyezi el. Ha a csatorna év közben épül meg, a kötelezettség az üzembe helyezést követő 90. naptól indul. A díjat az önkormányzat adóhatósága kezeli, a kibocsátó önbevallással, a következő év március 31-ig fizeti meg.

A díj a felhasznált víz mennyiségéből, az 1 200 Ft/m³ egységdíjból és a település területérzékenységi szorzójából adódik. Zárt tárolónál a díjalap csökkenthető az elszállítást igazoló számlákon szereplő mennyiséggel, a kisberendezésnél pedig a törvény talajvízvizsgálathoz köti a mentességet.

A kisberendezés méretét lakosegyenértékben adják meg, ez családi háznál nagyjából a házban állandóan lakók száma. Egy négyfős családhoz jellemzően 4⁠–⁠6 lakosegyenértékes berendezés kell, vendégekkel, nagy fürdőkáddal vagy későbbi bővítéssel a nagyobb méretet javasoljuk. A túl nagy berendezésben a biológia alulterhelt, a túl kicsiben a tisztítás romlik.

A zárt tároló térfogatát a vízfogyasztás és a kívánt ürítési gyakoriság adja. Ha egy fő naponta nagyjából 100⁠–⁠120 liter vizet használ, egy négyfős háztartás havonta 12⁠–⁠15 m³ szennyvizet termel, egy 10 m³-es tartály így három-négy hetente telik meg. Hétvégi háznál ugyanez a tartály akár egy szezont is kibír.

1. Felmérés: talaj, talajvízszint, a ház kifolyóinak szintje, a telek lejtése, kutak és szomszédos telkek távolsága.
2. A megoldás és a méret kiválasztása, egyeztetés a jegyzővel, engedélyezési dokumentáció.
3. Munkagödör a gyártói méretek szerint, ágyazat, magas talajvíznél betonlemez és rögzítés.
4. A tartály vagy a berendezés elhelyezése vízszintben, rétegenkénti visszatöltés és tömörítés, közben a tartály vízzel töltése a gyártó előírása szerint.
5. A ház csatornájának bekötése lejtésben, tisztítónyílás, szellőzés, aknamagasítás a terepszintig.
6. Kisberendezésnél villamos bekötés, a szikkasztó kiépítése, beüzemelés és átadás a kezelési útmutatóval.

A zárt tárolót a települési közszolgáltató üríti, a számlákat őrizze meg, mert a talajterhelési díjnál és egy hatósági ellenőrzésnél ezek igazolják a szabályos elszállítást. A tartály tömörségét és a fedlap állapotát évente nézze meg.

A kisberendezés kompresszora folyamatosan jár, az áramfogyasztása kicsi, de állandó. Évente ellenőrizni kell a levegőztetést és az iszapszintet, és ha az iszap elérte a gyártó által megadott szintet, el kell szállíttatni. Hosszabb távollét vagy a lefolyóba öntött vegyszer, olaj, festék megzavarja a biológiát, ilyenkor a tisztítás hatásfoka hetekre romlik.