Esővíz-hasznosítás föld alatti ciszternával

Az esővíz lágy és klórmentes, a növényeknek jobb a vezetékes víznél, a házban pedig WC-öblítésre és mosógéphez is használható. Ivásra, főzésre vagy tisztálkodásra azonban nem alkalmas, hiszen az eső a tetőről port, szerves anyagot és a madarak szennyeződését is lemossa.

A telek vízháztartásának is jót tesz a ciszterna. A tartályban maradó víz nem terheli a szikkasztót és az utcai árkot, egy nyári zivatarkor pedig nem a szomszéd telkére folyik. Elválasztott rendszerű szennyvízcsatornába a szolgáltatók az esővizet nem engedik bekötni, ezért a ciszterna sok telken a csapadékvíz kezelésének része.

Minden négyzetméter tetőfelület milliméterenként egy liter esővizet ad. Ebből levonjuk, ami elpárolog, ami a szűrőn elvész, és az első, szennyezettebb lefolyást, cserepes tetőnél ez együtt nagyjából a víz ötöde. A méretezés másik fele a felhasználás: mekkora a kert, milyenek a növények, milyen gyakran locsol, és ha a házban is használja az esővizet, mennyi kell a WC-öblítéshez.

Az alábbi táblázat évi 550 mm csapadékkal és 80 százalékos hasznosítással számol, tájékoztató jelleggel. A tartályt jellemzően a nyári egy-két hónap locsolási igényére méretezzük, nem az éves gyűjthető mennyiségre, mert a tartály egy év alatt többször megtelik és kiürül.

A föld alatti tartály lehet polietilén vagy beton. A műanyag tartály könnyű, kis géppel beemelhető, de a beépítési előírásai szigorúak: ágyazat, rétegenkénti tömörítés, és magas talajvíznél rögzítés kell, mert üresen felúszhat. A betonciszterna nehéz, darus elhelyezést kér, cserébe teherbíró, és kocsibeálló alá is kerülhet.

Az ereszből érkező víz a tartály előtt szűrőn halad át, amely a levelet és a durva szennyeződést kiválasztja. A beömlő cső jellemzően 110 mm-es, lejtéssel fut a tartályig, és ha a tartály messze van a lefolyótól, a csövet a fagy ellen is védeni kell. A tartályban a beömlést csillapított bevezetéssel oldjuk meg, hogy a leülepedett iszapot ne kavarja fel.

A túlfolyó a felesleget szikkasztóba vagy olyan befogadóba vezeti, amelyet a település megenged, és bűzzárral, rágcsálóvédővel készül. Ha az esővizet a házban is használja, aszályos időszakban a tartályt vezetékes vízzel kell pótolni, ez csak légréssel történhet, hogy esővíz ne juthasson vissza az ivóvízhálózatba.

1. A tartály helyének kijelölése a lefolyókhoz közel, az épülettől néhány méterre, a vezetékektől és a fák gyökérzónájától távol.
2. Munkagödör a tartály körül oldalanként legalább fél méter többlettel, a beömlő és a túlfolyó magasságához igazított mélységben.
3. Ágyazat a gyártó előírása szerint, magas talajvíznél betonlemez és rögzítés a felúszás ellen.
4. A tartály elhelyezése vízszintben, a visszatöltés rétegenként tömörítve, közben a tartály részleges feltöltése vízzel.
5. A szűrő, a beömlő, a túlfolyó és a szellőzés bekötése, aknamagasítás a terepszintig.
6. A szivattyú, a nyomóvezeték és a vezérlés beépítése, próbaüzem, átadás a karbantartási tudnivalókkal.

Az esővíz saját csőhálózaton jut el a WC-hez és a mosógéphez, ezt a csatlakozási pontokon jelölni kell. A házi vízmű a gépészeti helyiségben áll, a ciszternából szív, és a tartály kiürülésekor automatikusan a légréses utántöltésre vált. Új háznál a második hálózat a gépészeti tervvel együtt készül, utólagos kiépítése a falak és a padló bontását teszi szükségessé.

Ha most csak locsolásra kell a ciszterna, a házba vezető védőcsövet és a tápkábelt akkor is lefektetjük a beépítéskor. Így egy későbbi bővítés nem jár újabb földmunkával.